Miután lassan elmajszoltuk ebédünket (és egyben vacsoránkat), gondoltuk, szét nézünk. Megszokásból szorítottam a táskám, hisz az előző otthonomnál, még a kabátot is lelopták rólad.Kim látva a feszültséget az arcomon, elkezdett kuncogni.
-Ez már nem a gettó!- Mondja mosolyogva, amint megnyugtatás képpen megfogja a vállam. Veszek egy mély levegőt és lassan kifújom, engedek a szorításon.-Amin túllépünk, annak meg kell halni bennünk.Csak utána lehet "föltámadni"-új életet kezdeni.
Rá mosolygok, csak , hogy érezze egyet értek vele.
-Kezdem azt érezni, te a múltban élsz. Itt vagyunk, te pedig még mindig a fájdalmas mosolyodat adod. Most, hogy idejöttünk, te még mindig azon búslakodsz mi történt?! A boldogság keresése, sokkal fontosabb mint a fájdalomé..-mondja a hirtelen komor tekintetű lány.
-Igazad van, sajnálom.-mondom, utálok vitatkozni, pláne vele, az egyetlennel aki maradt nekem.
A lány felhúzza a szemöldökét, és próbál úgy tenni mintha elfelejtette volna a pár másodperccel ezelőtti dolgot.
-Az mi?-kérdezem, miközben rámutatok egy...olyan izére. Olyan, mint egy fülke szerűség, rajta egy kék függönnyel.
-Fotó autómata.-nevet Kim.-Nem láttál még ilyet filmekben? Gyere, szálljunk be, adj egy dollárt!
-Nem, tudod, hogy nem szeretem az uncsi amerikai tini filmeket.Nem, ne ilyen szarságokra verjük el a pénzt, azt se tudom hol aludjunk!-morgom, és miután észre veszem, az jut eszembe a mostohám is így lehordott ha szórakozni akartam. De most ez igaz, különben is, mit kezdünk pár ostoba fotóval?
Kim nyög egyet majd elkezdi a haját piszkálni.
-Akkor mit csináljunk anya?-gúnyolódik rajtam a lány.-Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás!
-Alig 3 órája jöttünk, élvezd a dolgot. Holnap majd valamit kitalálunk, de most derítsünk fel.
Petra térde emlékére.
2014. november 17., hétfő
2014. november 9., vasárnap
Inferno
3.
A busz megáll, mi pedig nyújtózkodunk. Olyan kettő-három órát utazhattunk.
Lassan mindenki leszállingózik, de mi egy idős hölgy mögött ragadtunk. Az ablakon keresztül látom a várost. Zöldellő fák, egyenruhás gyerekek. Az előző helyen csak a narkósok voltak mindenhol. Rózsa a kis virágtartókban, édesség bolt, utcai zenészek...mi kell még?
Kim feltartja a fejét, és beleszagol a beáramló friss levegőbe. Látszik, hogy ideges, szeretne már a csokoládé boltban válogatni. Még azt hozzá teszem, Kimben a tolerancia nulla
. Emlékszem egyszer kisfiú az utcán előtte úgy ordított, hogy majd beszakadt a dobhártyánk. Szegény kisfiút, Kim elég erősen elküldte az anyukájába. De most nem tett semmit, csak a szemöldökét ráncolta, talán nem akarta elrontani a pillanat varázsát.
Nagy nehezen a néni lebotorkál, mi pedig lefekszünk a fűbe. Az ég felé emelem a kezeim és nevetek. Elég rég nevettem már.
-Emlékszel arra mikor egyszer kisunnyogtunk a suliból és elmentünk a játszótérre?-kérdezi Kim.A haja most a földön szétterül, zöld szemeire rá világít a nap. -Az milyen jó volt! Senki nem volt ott, akkor éreztem utoljára olyat mint most.Érzem, hogy mi ragyogunk a legfényesebben!-A mellkasa nagyra emelkedik majd a száján keresztül kifújja a levegőt.
-Emlékszek.-mondom mosolyogva.Kint voltunk, sehol senki, és leugráltunk a hintáról, a csúszdán fel.le szaladgáltunk. Talán egy éve volt ez.
Ez egy új nap,de a megtört élet még bennem maradt. Itt vagyunk és felejteni próbálok, de nem megy. Féltékeny vagyok az itt rohangáló gyerekekre, féltékeny arra, amilyen boldogok.Féltékeny vagyok a szüleikre, akik mosolyognak. Féltékeny vagyok mindenkire akinek meg volt ami nekem nem. Akármilyen messze menekülök, az emlékeim megmaradnak.
-Hejja-hijja éhes vagyok!-nyögi Kim, majd újra nevet.-De durci vagy.-mondja majd elfordítja a fejét és száját biggyesztve néz rám. Adok neki egy félmosolyt, csak hogy az én nyomorom, ne rontsa el az ő örömét.
-Keressünk valami olcsó hot-dogost.-mondom a vörös hajam piszkálva. Feltápászkodok és körül nézek.Egy hamburgeres gomba bódé van pár méterre. Nem sok pénzünk van már, max. olyan 40-35 dollár kettőnknek együtt.Rámutatok a bódéra, a lány pedig bólint egyet.
Felállunk, és leporoljuk magunkról a füvet és a földet.Szép lassan elindulunk felé.Kim a kezét kitárva forog egyet út közbe, a körülöttünk lévő gyerekek elég furcsán néznek ránk.De őszintén megmondva hidegen hagy.
-Kettő sima hamburgert meg két vizet.-mondom a kiszolgálónak.
-Hat dolcsi ötven lesz.-vágja rá a komor tekintetű, vékony, ráncos nő.
Odanyújtom a pénzt és leülünk egy padra amíg kész lesz.Kim előveszi a telefonját és megnézi hány üzenetet kapott. Megforgatja a szemét, majd rámegy a 12 olvasatlan üzenetére.
-Elég lassan esik le neki, hogy nem megyek vissza.-morogja.-Neked nem üzenget?
-Nekem nincs telefonom.-Ebből a szempontból örülök, hogy nincs.
Kim nagyot lendít majd bedobja a fűbe a telefonját.
-Most már nekem sincs.-mosolyog.
A busz megáll, mi pedig nyújtózkodunk. Olyan kettő-három órát utazhattunk.
Lassan mindenki leszállingózik, de mi egy idős hölgy mögött ragadtunk. Az ablakon keresztül látom a várost. Zöldellő fák, egyenruhás gyerekek. Az előző helyen csak a narkósok voltak mindenhol. Rózsa a kis virágtartókban, édesség bolt, utcai zenészek...mi kell még?
Kim feltartja a fejét, és beleszagol a beáramló friss levegőbe. Látszik, hogy ideges, szeretne már a csokoládé boltban válogatni. Még azt hozzá teszem, Kimben a tolerancia nulla
. Emlékszem egyszer kisfiú az utcán előtte úgy ordított, hogy majd beszakadt a dobhártyánk. Szegény kisfiút, Kim elég erősen elküldte az anyukájába. De most nem tett semmit, csak a szemöldökét ráncolta, talán nem akarta elrontani a pillanat varázsát.
Nagy nehezen a néni lebotorkál, mi pedig lefekszünk a fűbe. Az ég felé emelem a kezeim és nevetek. Elég rég nevettem már.
-Emlékszel arra mikor egyszer kisunnyogtunk a suliból és elmentünk a játszótérre?-kérdezi Kim.A haja most a földön szétterül, zöld szemeire rá világít a nap. -Az milyen jó volt! Senki nem volt ott, akkor éreztem utoljára olyat mint most.Érzem, hogy mi ragyogunk a legfényesebben!-A mellkasa nagyra emelkedik majd a száján keresztül kifújja a levegőt.
-Emlékszek.-mondom mosolyogva.Kint voltunk, sehol senki, és leugráltunk a hintáról, a csúszdán fel.le szaladgáltunk. Talán egy éve volt ez.
Ez egy új nap,de a megtört élet még bennem maradt. Itt vagyunk és felejteni próbálok, de nem megy. Féltékeny vagyok az itt rohangáló gyerekekre, féltékeny arra, amilyen boldogok.Féltékeny vagyok a szüleikre, akik mosolyognak. Féltékeny vagyok mindenkire akinek meg volt ami nekem nem. Akármilyen messze menekülök, az emlékeim megmaradnak.
-Hejja-hijja éhes vagyok!-nyögi Kim, majd újra nevet.-De durci vagy.-mondja majd elfordítja a fejét és száját biggyesztve néz rám. Adok neki egy félmosolyt, csak hogy az én nyomorom, ne rontsa el az ő örömét.
-Keressünk valami olcsó hot-dogost.-mondom a vörös hajam piszkálva. Feltápászkodok és körül nézek.Egy hamburgeres gomba bódé van pár méterre. Nem sok pénzünk van már, max. olyan 40-35 dollár kettőnknek együtt.Rámutatok a bódéra, a lány pedig bólint egyet.
Felállunk, és leporoljuk magunkról a füvet és a földet.Szép lassan elindulunk felé.Kim a kezét kitárva forog egyet út közbe, a körülöttünk lévő gyerekek elég furcsán néznek ránk.De őszintén megmondva hidegen hagy.
-Kettő sima hamburgert meg két vizet.-mondom a kiszolgálónak.
-Hat dolcsi ötven lesz.-vágja rá a komor tekintetű, vékony, ráncos nő.
Odanyújtom a pénzt és leülünk egy padra amíg kész lesz.Kim előveszi a telefonját és megnézi hány üzenetet kapott. Megforgatja a szemét, majd rámegy a 12 olvasatlan üzenetére.
-Elég lassan esik le neki, hogy nem megyek vissza.-morogja.-Neked nem üzenget?
-Nekem nincs telefonom.-Ebből a szempontból örülök, hogy nincs.
Kim nagyot lendít majd bedobja a fűbe a telefonját.
-Most már nekem sincs.-mosolyog.
Inferno
2.
Kim és én egy buszon ülünk. Amikor először beütött ez a gondolat, azt gondoltam, késő már a szökéshez. Örökké benne ragadtunk a kalitkában, és csak akkor vesznek ki ha meghalunk.
Most, hogy elfelejthetném amit magam mögött hagytam, eszembe jutnak a szüleim. A mélyen vallásos, a fiatal szüleim, akik elhagytak. Én voltam az ördög a szemükbe, ők pedig isten hű szolgái. Nem szeretek belegondolni, mi történt, kicsi voltam , nem mintha emlékeznék.
Az életem felesleges volt a földön, én pedig ezt jól tudtam, kikövetkeztettem a sok rossz dologból amit összegezve életnek hívok. Próbáltam végezni magammal, de mindig megállított az a gondolat egyszer minden jóra fordulhat. És most, itt vagyok, új élet vár. “A múltam ? Régen tök normális családom volt,meg minden jó. „ Hisz az embereknek ez kell, egy jót sugárzó maszk, ami megnyugtatja őket,hogy minden a legnagyobb rendben van, volt és lesz.
Megint Kimet nézem, és eszembe jut, ő mi mindenen ment keresztül. Féltem, hogy egyszer egy dühös ember ereje fogja elhallgattatni, de ő nem akart szólni senkinek. Nem tudok többet róla, ahogy ő sem rólam , és ez pont elég volt ahhoz .hogy idáig eljussunk .Ő elfogadott.
És megint eszembe jut, kik NEM fogadtak el. Az akikben megbíztam, buta gyerekként. Elő veszem a pénztárcám, és kiszedem belőle a 6 részre hajtott A5-ös papírt. Én és a húgom vagyok rajta. Azt se tudom most hol van, egyáltalán él-e még. Lehunyom a szemem, hagyom, hogy könnyek csepegjenek az arcomról a képre.
“Ha most felbukkannának a szüleid és bocsánatot kérnének tőled mit tennél ? „ -hangzik a kérdés a fejemben.
-Nincs bocsánat nincs felejtés.
-Mi? -zökkent ki Kim hangja az álom világomból.Egészen idáig nem szólalt meg.
-Semmi, csak hangosan gondolkodok.-válaszolom. Csak jobban hangzik mint a " csak válaszoltam a hangra a fejemben."
-Mi történt, hogy rávetted magad?-kérdezi egy rövid csönd után.
-Hhhh..-sóhajtok ,majd ránézek.-Veszekedett velem a tudod mi miatt. Teljesen el volt ázva ,felhozta a "elvesztem a szemébe" dolgot.Meguntam, és kész.
-Értem.-jelenti ki.-Jó sokáig vásárlunk.-kuncog majd az ablakon nézi az elmosódó fákat.
Kim és én egy buszon ülünk. Amikor először beütött ez a gondolat, azt gondoltam, késő már a szökéshez. Örökké benne ragadtunk a kalitkában, és csak akkor vesznek ki ha meghalunk.
Most, hogy elfelejthetném amit magam mögött hagytam, eszembe jutnak a szüleim. A mélyen vallásos, a fiatal szüleim, akik elhagytak. Én voltam az ördög a szemükbe, ők pedig isten hű szolgái. Nem szeretek belegondolni, mi történt, kicsi voltam , nem mintha emlékeznék.
Az életem felesleges volt a földön, én pedig ezt jól tudtam, kikövetkeztettem a sok rossz dologból amit összegezve életnek hívok. Próbáltam végezni magammal, de mindig megállított az a gondolat egyszer minden jóra fordulhat. És most, itt vagyok, új élet vár. “A múltam ? Régen tök normális családom volt,meg minden jó. „ Hisz az embereknek ez kell, egy jót sugárzó maszk, ami megnyugtatja őket,hogy minden a legnagyobb rendben van, volt és lesz.
Megint Kimet nézem, és eszembe jut, ő mi mindenen ment keresztül. Féltem, hogy egyszer egy dühös ember ereje fogja elhallgattatni, de ő nem akart szólni senkinek. Nem tudok többet róla, ahogy ő sem rólam , és ez pont elég volt ahhoz .hogy idáig eljussunk .Ő elfogadott.
És megint eszembe jut, kik NEM fogadtak el. Az akikben megbíztam, buta gyerekként. Elő veszem a pénztárcám, és kiszedem belőle a 6 részre hajtott A5-ös papírt. Én és a húgom vagyok rajta. Azt se tudom most hol van, egyáltalán él-e még. Lehunyom a szemem, hagyom, hogy könnyek csepegjenek az arcomról a képre.
“Ha most felbukkannának a szüleid és bocsánatot kérnének tőled mit tennél ? „ -hangzik a kérdés a fejemben.
-Nincs bocsánat nincs felejtés.
-Mi? -zökkent ki Kim hangja az álom világomból.Egészen idáig nem szólalt meg.
-Semmi, csak hangosan gondolkodok.-válaszolom. Csak jobban hangzik mint a " csak válaszoltam a hangra a fejemben."
-Mi történt, hogy rávetted magad?-kérdezi egy rövid csönd után.
-Hhhh..-sóhajtok ,majd ránézek.-Veszekedett velem a tudod mi miatt. Teljesen el volt ázva ,felhozta a "elvesztem a szemébe" dolgot.Meguntam, és kész.
-Értem.-jelenti ki.-Jó sokáig vásárlunk.-kuncog majd az ablakon nézi az elmosódó fákat.
Inferno
Inferno-1.
Kezdetek.
A nevelő apám előtt állok . A száját nézem . Azt nézem , ahogy az ajkain át kiáramlanak azok a szavak amik utána a lelkembe döfnek . Visszatartom a sírást , mert a sírással csak rontok a helyzeten. Mellesleg nem csak a szúrós szavai törnek ki , hanem az alkohol szaga .
- Én nevellek téged te kis...!- A jelzőt amit éppen rám akart mondani , azért hagyta le mert vissza jött egy kicsi whiskey. Szánalmas , hogy egy alkesz munkanélküli oktat ki ,akit soha se szerettem . Sose tudott gyereket nevelni , de ő neki ez nem nagyon esik le . Mielőtt a gyám ügy idejön mindig én kupálom ki őt is meg a házat is .Csak azért fogadott be , mert nekem már lehet dolgoznom , és azért is , hogy megmutassa a volt feleségének ért a gyerekekhez . - Istenem , én próbálkoztam szép szóval elmondani , de úgy látszik a tekintélyem elveszett a szemében.-megragadja a csuklómat és erősen megszorítja .- Mit vétettem ? Hisz van meleg otthonod , szobád és étel a hasadban .Mit vétettem !?- rám kiált és a szemembe néz . Egy kicsit megdől de azért még talpon van .A mocsár barna szemei egyenesen a saját szemeimbe néznek . Ki nem állhatom a mocskos alkohol szagát , azt ahogy néz rám , és a puszta jelenlétét. Minden szavát eltúlozza , a "meleg otthonba " már hetek óta lekapcsolták a fűtést , a "szobám" a nappaliban van , ami arra elég hogy egy kanapé legyen benne , meg az a vacak TV, a étel pedig mirelit kaják sokasága. Isten? Ha létezne már megállította volna ezt a "szentet " itt előttem . Én már nem hiszek semmiben .
Elengedi a csuklómat . Azt hiszem a lelkem végleg haldoklik . Nem fogok összetörni , én...
Átmegyek a "szobámba" és megfogom a sport táskám . Felkapom a kanapén heverő ruháimat és belegyűröm, a vizet és az almámat az iskola táskámból gyorsan kiveszem és beledobom .az e havi fizetésem rakom még bele , amiről persze a drága gyámom nem tud , mert akkor már a kisbolt kasszájában heverne , itthon pedig üres alkoholos üvegek lennének .
Az arcomon végig gördül egy könnycsepp , érzem a meleget ahogy végig folyik azt arcomon. Ez még nem sírás . Meghajlottam , de meg nem törtem .Nem állíthat meg . Nem mintha érdekelném , még mindig a konyhában próbál talpon maradni .Nem tudom hova mehetek de itt nem maradhatok . Megfogom és kilépek az ajtón . elkezdek a lépcsőn lefele haladni , a szabadság felé . Hallom a nevelő apám hangját még , de egyre inkább halkul .
-Vissza jössz majd Annabess , a nyomorod hiányolni fog engem ! - utána még beszélt de azt már egyrészt nem értettem másrészt nem érdekelt .
Ahogy kinyitom az ajtót a hűs levegő az arcomba csap . A madarak még énekelnek , mintha azt mondanák , “Csak indulj el , csak indulj el! Légy szabad! „ . Valószínűleg ezt csak én képzeltem be magamnak .Elkezdek lépkedni a macska köves úton , egyre messzebb a háztól , érzem ahogy a lánc ami a házhoz köt elenged . Felnézek az égre , és most először érzem hogy boldog vagyok .
Bekopogok a 7-es ház ajtaján , itt lakik Kim . Az egyetlen barátom . Szeretném vele is megosztani a hírt , milyen nagy lépést tettem meg . Azt mondta ha egyszer elhatározom magam , keressem meg , mert akkor ő is jönni akar .
Kim szinte azonnal ajtót nyit . A ruhái jelenleg viszonylag rendben vannak . Látom a foltokat a nyakán . Nem kérdezősködök , hisz fölösleges , tudom mi történt .
Kim bátyja bátyja amikor rossz hangulatában van , rajta tölti ki a dühét. Ahogy elnézem a lányt , elég sokszor van ilyen állapotban.Már maga a tekintete annyira fájdalmas , hogy sajnáljam . De nem szabad sajnálkozni , hisz nem arra van szüksége . Arra , hogy valaki meghallgassa és segítsen neki . Az anyja nem is figyel rá , és erre mindig azt mondja csak egy kis testvéri veszekedés .
Ránéz a táskámra és egy kicsit kivirul .
- Csak nem ...? -kérdezi halkan és izgatottan . Bólintok , ő pedig az ujjával mutatja hogy egy perc és jön . Becsukja az ajtót . A körmeimet piszkálom amíg nem jön . Próbálom az arra járó emberek tekintetét kerülni, nehogy bárki is kérdezősködjön . Bár , kit érdekelne kát 15 éves lány szenvedése ? Ebben a világban mindenkinek megvan a maga baja .
Hallom ahogy Kim szalad az ajtó fele .
-Hova mész szívem ? -kérdezi az anyukája .
- A kisboltba . -válaszolja .
Kinyitja az ajtó , az iskola táskája van rajta . Folytatjuk...
(Ige, cicaneveldére is feltöltöttem :'D)
By:Titi
Kezdetek.
A nevelő apám előtt állok . A száját nézem . Azt nézem , ahogy az ajkain át kiáramlanak azok a szavak amik utána a lelkembe döfnek . Visszatartom a sírást , mert a sírással csak rontok a helyzeten. Mellesleg nem csak a szúrós szavai törnek ki , hanem az alkohol szaga .
- Én nevellek téged te kis...!- A jelzőt amit éppen rám akart mondani , azért hagyta le mert vissza jött egy kicsi whiskey. Szánalmas , hogy egy alkesz munkanélküli oktat ki ,akit soha se szerettem . Sose tudott gyereket nevelni , de ő neki ez nem nagyon esik le . Mielőtt a gyám ügy idejön mindig én kupálom ki őt is meg a házat is .Csak azért fogadott be , mert nekem már lehet dolgoznom , és azért is , hogy megmutassa a volt feleségének ért a gyerekekhez . - Istenem , én próbálkoztam szép szóval elmondani , de úgy látszik a tekintélyem elveszett a szemében.-megragadja a csuklómat és erősen megszorítja .- Mit vétettem ? Hisz van meleg otthonod , szobád és étel a hasadban .Mit vétettem !?- rám kiált és a szemembe néz . Egy kicsit megdől de azért még talpon van .A mocsár barna szemei egyenesen a saját szemeimbe néznek . Ki nem állhatom a mocskos alkohol szagát , azt ahogy néz rám , és a puszta jelenlétét. Minden szavát eltúlozza , a "meleg otthonba " már hetek óta lekapcsolták a fűtést , a "szobám" a nappaliban van , ami arra elég hogy egy kanapé legyen benne , meg az a vacak TV, a étel pedig mirelit kaják sokasága. Isten? Ha létezne már megállította volna ezt a "szentet " itt előttem . Én már nem hiszek semmiben .
Elengedi a csuklómat . Azt hiszem a lelkem végleg haldoklik . Nem fogok összetörni , én...
Átmegyek a "szobámba" és megfogom a sport táskám . Felkapom a kanapén heverő ruháimat és belegyűröm, a vizet és az almámat az iskola táskámból gyorsan kiveszem és beledobom .az e havi fizetésem rakom még bele , amiről persze a drága gyámom nem tud , mert akkor már a kisbolt kasszájában heverne , itthon pedig üres alkoholos üvegek lennének .
Az arcomon végig gördül egy könnycsepp , érzem a meleget ahogy végig folyik azt arcomon. Ez még nem sírás . Meghajlottam , de meg nem törtem .Nem állíthat meg . Nem mintha érdekelném , még mindig a konyhában próbál talpon maradni .Nem tudom hova mehetek de itt nem maradhatok . Megfogom és kilépek az ajtón . elkezdek a lépcsőn lefele haladni , a szabadság felé . Hallom a nevelő apám hangját még , de egyre inkább halkul .
-Vissza jössz majd Annabess , a nyomorod hiányolni fog engem ! - utána még beszélt de azt már egyrészt nem értettem másrészt nem érdekelt .
Ahogy kinyitom az ajtót a hűs levegő az arcomba csap . A madarak még énekelnek , mintha azt mondanák , “Csak indulj el , csak indulj el! Légy szabad! „ . Valószínűleg ezt csak én képzeltem be magamnak .Elkezdek lépkedni a macska köves úton , egyre messzebb a háztól , érzem ahogy a lánc ami a házhoz köt elenged . Felnézek az égre , és most először érzem hogy boldog vagyok .
Bekopogok a 7-es ház ajtaján , itt lakik Kim . Az egyetlen barátom . Szeretném vele is megosztani a hírt , milyen nagy lépést tettem meg . Azt mondta ha egyszer elhatározom magam , keressem meg , mert akkor ő is jönni akar .
Kim szinte azonnal ajtót nyit . A ruhái jelenleg viszonylag rendben vannak . Látom a foltokat a nyakán . Nem kérdezősködök , hisz fölösleges , tudom mi történt .
Kim bátyja bátyja amikor rossz hangulatában van , rajta tölti ki a dühét. Ahogy elnézem a lányt , elég sokszor van ilyen állapotban.Már maga a tekintete annyira fájdalmas , hogy sajnáljam . De nem szabad sajnálkozni , hisz nem arra van szüksége . Arra , hogy valaki meghallgassa és segítsen neki . Az anyja nem is figyel rá , és erre mindig azt mondja csak egy kis testvéri veszekedés .
Ránéz a táskámra és egy kicsit kivirul .
- Csak nem ...? -kérdezi halkan és izgatottan . Bólintok , ő pedig az ujjával mutatja hogy egy perc és jön . Becsukja az ajtót . A körmeimet piszkálom amíg nem jön . Próbálom az arra járó emberek tekintetét kerülni, nehogy bárki is kérdezősködjön . Bár , kit érdekelne kát 15 éves lány szenvedése ? Ebben a világban mindenkinek megvan a maga baja .
Hallom ahogy Kim szalad az ajtó fele .
-Hova mész szívem ? -kérdezi az anyukája .
- A kisboltba . -válaszolja .
Kinyitja az ajtó , az iskola táskája van rajta . Folytatjuk...
(Ige, cicaneveldére is feltöltöttem :'D)
By:Titi
Egy kis bevezető.
Gondoltam elmondom mi lenne a lényege a blognak . :3
Szóval, "kívül él, belül halott" lányokról szól.Az első lány, akit bemutatok, Annabess,a következő Haley, a harmadik leányzó pedig Jade.Leírom, az életüket, hogy egy kicsit megtudjátok ismerni őket, Nos, ezt a három lányt, a sors durván bünteti, és ők (még titok *3* hogy) találkoznak.
Annabess-Inferno
Haley -The voices keep asking
Jade-Holy Ghost.
Sok szerencsét, és köszönöm, ha olvasóm vagy *-*
By: Titi
Gondoltam elmondom mi lenne a lényege a blognak . :3
Szóval, "kívül él, belül halott" lányokról szól.Az első lány, akit bemutatok, Annabess,a következő Haley, a harmadik leányzó pedig Jade.Leírom, az életüket, hogy egy kicsit megtudjátok ismerni őket, Nos, ezt a három lányt, a sors durván bünteti, és ők (még titok *3* hogy) találkoznak.
Annabess-Inferno
Haley -The voices keep asking
Jade-Holy Ghost.
Sok szerencsét, és köszönöm, ha olvasóm vagy *-*
By: Titi
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)