Inferno

Inferno-1.
Kezdetek.

A nevelő apám előtt állok . A száját nézem . Azt nézem , ahogy az ajkain át kiáramlanak azok a szavak amik utána a lelkembe döfnek . Visszatartom a sírást , mert a sírással csak rontok a helyzeten. Mellesleg nem csak a szúrós szavai törnek ki , hanem az alkohol szaga .
  - Én nevellek téged te  kis...!- A jelzőt amit éppen rám akart mondani , azért hagyta le mert vissza jött egy kicsi whiskey. Szánalmas , hogy egy alkesz munkanélküli oktat ki ,akit soha se szerettem . Sose tudott gyereket nevelni , de ő neki ez nem nagyon esik le . Mielőtt a gyám ügy idejön mindig én kupálom ki őt is meg a házat is .Csak azért fogadott be , mert nekem már lehet dolgoznom , és azért is , hogy megmutassa a volt feleségének ért a gyerekekhez . - Istenem , én próbálkoztam  szép szóval elmondani , de úgy látszik a tekintélyem elveszett a szemében.-megragadja a csuklómat és erősen megszorítja .- Mit vétettem ? Hisz van meleg otthonod , szobád és étel a hasadban .Mit vétettem !?- rám kiált és a szemembe néz . Egy kicsit megdől de azért még talpon van .A mocsár barna  szemei egyenesen a saját szemeimbe néznek . Ki nem állhatom a mocskos alkohol szagát , azt ahogy néz rám , és a puszta jelenlétét. Minden szavát eltúlozza , a  "meleg otthonba " már hetek óta lekapcsolták a fűtést , a "szobám" a nappaliban van , ami arra elég hogy egy kanapé legyen benne , meg az a vacak TV, a étel pedig mirelit kaják  sokasága. Isten? Ha létezne már megállította volna ezt a "szentet " itt előttem . Én már nem hiszek semmiben . 
Elengedi a csuklómat . Azt hiszem a lelkem végleg haldoklik . Nem fogok összetörni , én...
Átmegyek a "szobámba" és megfogom a sport táskám . Felkapom a kanapén heverő ruháimat és belegyűröm, a vizet és az almámat az iskola táskámból gyorsan kiveszem és beledobom .az e havi fizetésem rakom még bele , amiről persze a drága gyámom nem tud , mert akkor már a kisbolt kasszájában heverne , itthon pedig üres alkoholos üvegek lennének . 
Az arcomon végig gördül egy könnycsepp , érzem a meleget ahogy végig folyik azt arcomon. Ez még nem sírás . Meghajlottam , de meg nem törtem .Nem állíthat meg . Nem mintha érdekelném , még mindig a konyhában próbál talpon maradni .Nem tudom hova mehetek de itt nem maradhatok . Megfogom és kilépek az ajtón . elkezdek a lépcsőn lefele haladni , a szabadság felé . Hallom a nevelő apám hangját még , de egyre inkább halkul .
-Vissza jössz majd Annabess , a nyomorod hiányolni fog engem ! - utána még beszélt de azt már egyrészt nem értettem másrészt nem érdekelt . 
Ahogy kinyitom az ajtót a hűs levegő az arcomba csap . A madarak még énekelnek , mintha azt mondanák , “Csak indulj el , csak indulj el! Légy szabad! „ . Valószínűleg ezt csak én képzeltem be magamnak .Elkezdek lépkedni a macska köves úton , egyre messzebb a háztól , érzem ahogy a lánc ami a házhoz köt elenged . Felnézek az égre , és most először érzem  hogy boldog vagyok .
Bekopogok a 7-es ház ajtaján , itt lakik Kim . Az egyetlen barátom . Szeretném vele is megosztani a hírt , milyen nagy lépést tettem meg . Azt mondta ha egyszer elhatározom magam , keressem meg , mert akkor ő is jönni akar . 
Kim szinte azonnal ajtót nyit . A ruhái jelenleg viszonylag rendben vannak . Látom a foltokat a nyakán . Nem kérdezősködök , hisz fölösleges , tudom mi történt . 
Kim bátyja bátyja amikor rossz hangulatában van , rajta tölti ki a dühét. Ahogy elnézem a lányt , elég sokszor van ilyen állapotban.Már maga a tekintete annyira fájdalmas , hogy sajnáljam . De nem szabad sajnálkozni , hisz nem arra van szüksége . Arra , hogy valaki meghallgassa és segítsen neki . Az anyja nem is figyel rá , és erre mindig azt mondja csak egy kis testvéri veszekedés . 
Ránéz a táskámra és egy kicsit kivirul . 
- Csak nem ...? -kérdezi halkan és izgatottan . Bólintok , ő pedig az ujjával mutatja hogy egy perc és jön . Becsukja az ajtót . A körmeimet piszkálom amíg nem jön . Próbálom az arra járó emberek tekintetét kerülni, nehogy bárki is kérdezősködjön . Bár , kit érdekelne kát 15 éves lány szenvedése ? Ebben a világban mindenkinek megvan a maga baja .
Hallom ahogy Kim szalad az ajtó fele . 
-Hova mész szívem ? -kérdezi az anyukája . 
- A kisboltba . -válaszolja .
Kinyitja az ajtó , az iskola táskája van rajta . Folytatjuk... 

(Ige, cicaneveldére is feltöltöttem :'D)
By:Titi