Miután lassan elmajszoltuk ebédünket (és egyben vacsoránkat), gondoltuk, szét nézünk. Megszokásból szorítottam a táskám, hisz az előző otthonomnál, még a kabátot is lelopták rólad.Kim látva a feszültséget az arcomon, elkezdett kuncogni.
-Ez már nem a gettó!- Mondja mosolyogva, amint megnyugtatás képpen megfogja a vállam. Veszek egy mély levegőt és lassan kifújom, engedek a szorításon.-Amin túllépünk, annak meg kell halni bennünk.Csak utána lehet "föltámadni"-új életet kezdeni.
Rá mosolygok, csak , hogy érezze egyet értek vele.
-Kezdem azt érezni, te a múltban élsz. Itt vagyunk, te pedig még mindig a fájdalmas mosolyodat adod. Most, hogy idejöttünk, te még mindig azon búslakodsz mi történt?! A boldogság keresése, sokkal fontosabb mint a fájdalomé..-mondja a hirtelen komor tekintetű lány.
-Igazad van, sajnálom.-mondom, utálok vitatkozni, pláne vele, az egyetlennel aki maradt nekem.
A lány felhúzza a szemöldökét, és próbál úgy tenni mintha elfelejtette volna a pár másodperccel ezelőtti dolgot.
-Az mi?-kérdezem, miközben rámutatok egy...olyan izére. Olyan, mint egy fülke szerűség, rajta egy kék függönnyel.
-Fotó autómata.-nevet Kim.-Nem láttál még ilyet filmekben? Gyere, szálljunk be, adj egy dollárt!
-Nem, tudod, hogy nem szeretem az uncsi amerikai tini filmeket.Nem, ne ilyen szarságokra verjük el a pénzt, azt se tudom hol aludjunk!-morgom, és miután észre veszem, az jut eszembe a mostohám is így lehordott ha szórakozni akartam. De most ez igaz, különben is, mit kezdünk pár ostoba fotóval?
Kim nyög egyet majd elkezdi a haját piszkálni.
-Akkor mit csináljunk anya?-gúnyolódik rajtam a lány.-Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás!
-Alig 3 órája jöttünk, élvezd a dolgot. Holnap majd valamit kitalálunk, de most derítsünk fel.
Petra térde emlékére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése